GRC

ὁρίζω

download
JSON

Bailly

'(impf. ὥριζον, f. ὁρίσω, att. -ιῶ, ao. ὥρισα, pf. ὥρικα, pass. f. ὀρισθήσομαι, ao. ὡρίσθην, pf. ὥρισμαι, pl.q.pf. ὡρίσμην) :
   I tr. limiter, borner, càd. :
      1 fixer les bornes ou la limite : χώρην, HDT. 6, 108, d’un territoire ; ἀρχήν, XÉN. Cyr. 8, 6, 21, d’un gouvernement ; Διῒ βωμοὺς τεμενίαν τε φυλλάδα, SOPH. Tr. 753, tracer l’enceinte d’un autel et d’un bois consacrés à Zeus ; p. anal. ὁρίζειν θεόν, EUR. Hel. 1, 670, consacrer à un dieu un territoire qu’on a délimité, càd. introduire le culte d’un dieu ;
      2 particul. séparer par une frontière deux territoires limitrophes, fixer la ligne frontière, avec deux rég. à l’acc. réunis par τε… καί, HDT. 4, 51, etc. ; XÉN. An. 4, 3, 1 ; ou l’un à l’acc. l’autre au gén. : Νεῖλος οὐρίζει (ion.) τὴν Ἀσίην τῆς Λιϐύης, HDT. 2, 16, le Nil sépare l’Asie de la Libye ; ou avec l’acc. et ἀπό et le gén. XÉN. Œc. 9, 5 ; PLAT. Tim. 53 a, etc. ; fig. λίθος ὁρίζων φιλίαν τε καὶ ἔχθραν, PLAT. Leg. 843 a, pierre qui marque la limite entre l’amitié et la haine ;
      3 en gén. séparer, diviser : λίμνην μέσην ῥείθροις, LYC. 1289, traverser par son courant le milieu d’un lac, en parl. du Tanaïs ; ὁρ. πόρον κυματίαν, ESCHL. Suppl. 544, traverser les flots d’un détroit ; d’où éloigner des frontières, du territoire d’un pays, bannir, exiler, AR. Eccl. 202 ;
      4 p. ext. délimiter, fixer : νόμον, SOPH. Ant. 452, une loi ; θάνατον ζημίαν, DÉM. 807 a, la mort comme peine ; μόρον, ESCHL. Ch. 927, le sort, la destinée ; avec un relat. : ὁρ. μέχρι πόσων ἐτῶν δεῖ, XÉN. Mem. 1, 2, 35, fixer jusqu’à quel nombre d’années il faut, etc. ; avec un inf. πατὴρ ὥρισεν ἐμοὶ ἀπελθεῖν, SOPH. fr. 19 Dind. mon père m’a enjoint de m’éloigner ; avec une prop. inf. EUR. Ion 1222 ; avec un double acc. ὀρ. τινὰ θεόν, ANTH. 12, 158, établir qqn dieu, faire de qqn un dieu ;
      5 p. suite, délimiter, définir : ὀρθῶς ἂν εὐσεϐὴς ὡρισμένος εἴη, XÉN. Mem. 4, 6, 4 (celui-là) pourrait être justement défini un homme pieux ; cf. ARSTT. Pol. 5, 9, etc. ;
   II intr. confiner à : ὅσον οὐρίζει πρὸς τὴν Ἀσίην, HDT. 4, 42, toute la partie (de la Libye) qui confine à l’Asie ;

Moy. :
      1 poser comme limite pour soi-même : στήλας, XÉN. An. 7, 5, 13, des bornes ; ὅρον, PLAT. Gorg. 470 b, se fixer une limite ;
      2 p. suite, limiter pour soi-même, d’où s’approprier : χθόνα, ESCHL. Suppl. 253, un territoire ;
      3 marquer soi-même une limite pour autrui, d’où attribuer : Διῒ βωμοὺς τέλη τ' ἔγκαρπα, SOPH. Tr. 238, attribuer à Zeus un autel dont on trace l’enceinte, avec le don des fruits qu’on y récoltera ;
      4 p. ext. fixer, établir pour soi-même : ἑαυτῷ ζημίαν τὸν θάνατον, DIN. 98, 6, se fixer à soi-même la mort comme peine, se condamner soi-même à mort ; cf. XÉN. Ages. 1, 10 ; DÉM. 91 a, etc. ;
      5 délimiter, définir : τὴν ἡδονὴν ὁρ. ἀγαθόν, PLAT. Rsp. 505 c, définir le plaisir un bien ; avec une prop. inf. XÉN. Mem. 4, 6, 8 ;
      6 t. de droit att. déclarer le chiffre d’une hypothèque : δισχιλίων ὡρισμένος τὴν οἰκίαν, DÉM. 877, 11, qui a déclaré (par des plaques apposées) que sa propriété était grevée d’une hypothèque de 2 000 drachmes.

Ion. οὐρίζω, HDT. ll. cc.

Étym. ὅρος.

'
Bailly 2020 Hugo Chávez Gérard Gréco, André Charbonnet, Mark De Wilde, Bernard Maréchal & contributeurs / Licence Creative Commons Attribution - Pas d'Utilisation Commerciale - Pas de Modification — « CC BY-NC-ND 4.0 »

LSJ

Ion. οὐρίζω Hdt. (v. infr.); fut. ὁριῶ Arist. Cat. 5b5, (δι-) Isoc. 4.174 ; aor. ὥρισα S. Ant. 452, Pl. Lg. 864e ; Ion. οὔρισα Hdt. 3.142 ; pf. ὥρικα D. 26.24, Arist. Mete. 382a19 ; — Med., fut. -ιοῦμαι Pl. Tht. 190e, Lg. 737d; aor. ὡρισάμην Id. Tht. 148a, Epicr. 11.18, etc. ; — Pass., fut. ὁρισθήσομαι Pl. Tht. 158d; aor. ὡρίσθην Id. Chrm. 171a; pf. ὥρισμαι Th. 1.71, Pl. Smp. 182a, etc. ; but in med. sense, E. Hec. 801, D. 31.5 ; (< ὅρος) : — divide or separate from, as a border or boundary, c. acc. et dat., ὁ Νεῖλος ὁ τὴν Ἀσίην οὐρίζων τῇ Λιβύῃ Hdt. 2.16 ; c. acc. et gen., S. Ph. 636 ; — Pass., θύρᾳ βαλανωτῇ ὡρισμένην ἀπὸ τῆς ἀνδρωνίτιδος X. Oec. 9.5 ; or with two accs. joined by καί, separate, [λίμνη] οὐρίζει τήν τε Σκυθικὴν καὶ τὴν Νευρίδα γῆν Hdt. 4.51, cf. 56, 7.123, Arist. HA 501b16, OGI 335.112 (Pergam., ii BC), Lyc. 1289, etc. ; ἐὰν… κύκλος… ὁρίζῃ τό τε ἀφανὲς καὶ τὸ φανερὸν ἡμισφαίριον Autol. Sph. 4 ; hence ὁρίζων κύκλος Id. 1.1 ; v. ὁρίζων.
delimit, χρὴ τὸν νόμον ὁρίζειν πειρᾶσθαι κατὰ μέρη Pl. Lg. 944a.
bound, τὴν ἀρχὴν ὥριζεν αὐτῷ ἡ Ἐρυθρὰ θάλαττα X. Cyr. 8.6.21 ; τὰ δὲ πρὸς Τριβαλλοὺς… Τρῆρες ὥριζον Th. 2.96 ; of a line (or surface) as limiting a surface (or solid), Arist. Metaph. 1017b17; — Pass., Εὔβοια… ὅροις ὑγροῖσιν ὡρισμένη E. Ion 295 ; metaph, ὡρίσθω μέχρι τοῦδε so far let it go and no further, Th. 1.71.
pass between or through, διδύμους πέτρας E. Med. 433 (lyr.).
part, divide, χειμὼν ἄλλοσ’ ἄλλον ὥρισεν Id. Hel. 128 ; ὁ. τινὰ ἀπὸ… banish one from…, Id. Hec. 941 (lyr.) ; — Pass., ματρὸς ἐκ χερῶν ὁ.
depart from…, Id. Ion 1459 (lyr.), but very dub. in Ar. Ec. 202; cf. ἐξορίζω¹ ΙΙ, III.
mark out by boundaries, mark out, βωμὸν ἱδρύσατο καὶ τέμενος περὶ αὐτὸν οὔρισε Hdt. 3.142, cf. 6.108, S. Tr. 754, E. Hel. 1670, IG1². 76.54, 42(1).76.19 (Pass., Epid., ii BC), etc. ; v. infr. IV. 1 ; metaph, ὁ. τι ἔς τι limit one thing according to another, Th. 3.82.
trace out as a boundary, πόρον (of 10 tracing out the Bosporus), A. Supp. 546 (lyr.).
ordain, determine, lay down, αἶσα τόνδε σοὐρίζει (i.e. σοι ὁρίζει) μόρον Id. Ch. 927 (σοι πορίζει M1, σ’ ὁ. M2) ; ἡμῖν ὥρισεν σωτηρίαν E. IT 979 ; ἐς τήνδε παῖδα ψῆφον ὥρισαν φόνου Id. Hec. 259 ; ἡ Δίκη… ἐν ἀνθρώποισιν ὥρισεν νόμους S. Ant. 452 ; [τὸν χρόνον] ὁ νόμος ὁ. Pl. Lg. 864e ; ἀριθμὸς ὁ ὁρίζων τὸ πολὺ καὶ τὸ ὀλίγον X. An. 7.7.36 ; τὸ δοῦλον γένος πρὸς τὴν ἐλάσσω μοῖραν ὥρισεν θεός E. Fr. 218 ; ὁρίσατέ μοι μέχρι πόσων ἐτῶν δεῖ νομίζειν νέους X. Mem. 1.2.35 ; c. inf., ἄνακτες ὥρισαν… θανεῖν ἐμὴν δέσποιναν οὐ ψήφῳ μιᾷ E. Ion 1222, cf. S. Fr. 24 ; ὁ. τινὰ θεόν determine one to be a god, deify, AP 12.158.7 (Mel.) ; ὁ. θάνατον εἶναι τὴν ζημίαν Lycurg. 65, cf. Din. 1.61 (Med.) ; θάνατον ὡρικέναι τὴν ζημίαν D. 26.24 ; — Pass., ὧραι ἑκάστοις εἰσὶν ὡρισμέναι Arist. HA 542a19, etc. ; ἐπί τισι ὡρισμένοις on certain definite terms (cf. ῥητός), Id. Pol. 1285b22 ; ἀρχαὶ ἀριθμῷ ὡρισμέναι limited, definite, opp. ἄπειροι, Id. Metaph. 1002b18 ; τόποι ὡ. Id. Cael. 273 a14 ; τὸ ὡρισμένον Id. Mete. 369b29.
define a thing, Pl. Chrm. 171a (Pass.), X. Mem. 4.6.4, al. ; more freq. in Med. than Act., v. infr. IV. 3. Med., mark out for oneself, τίνα ὅρον ὁρίζῃ what criterion do you assign, Pl. Grg. 470b ; στήλας ὁ.
set up stones as boundary marks, X. An. 7.5.13 ; ὁ. χθόνα take possession of, take to oneself, A. Supp. 256 ; γαῖα… ἣν Πέλοψ ὁρίζεται E. Fr. 696 ; ὁ. ἑαυτῷ μέρος τῆς οὐσίας Lys. 17.6 ; with inf. added, ἱερὸν ὡρίσαντ’ ἔχειν E. IT 969 ; ὁρίζεσθαι βωμούς set up, S. Tr. 237 (just like ὁρίζειν ib. 754) ; v. ὕπαστρος.
determine for oneself, get or have a thing determined, ἃ ὡρίσω σὺ δίκαια D. 19.241, cf. v.l. in Lys. 2.19 ; c. acc. et inf., αὐτὸν πολεμεῖν ὁρίζομαι I lay it down that…, D. 9.19 ; τί ποτ’ ἄρ’ ὡρίσαντο καὶ τίνος γένους εἶναι τὸ φυτόν ; Epicr. 11.18.
define a thing, τὴν ἡδονὴν ἀγαθὸν ὁ. Pl. R. 505c, cf. Sph. 246b ; ὁ. τὰς ἀρετὰς ἀπαθείας τινάς Arist. EN 1104b24, al. ; ἡδονῇ τε καὶ ἀγαθῷ ὁ. τὸ καλόν Pl. Grg. 475a; τὸ ζῆν ὁ. δυνάμει αἰσθήσεως Arist. EN 1170a16, al. ; c. acc. et inf., ὁ. δικαίους εἶναι τοὺς εἰδότας κτλ. X. Mem. 4.6.6, cf. Pl. Tht. 190e, etc. ; — Pass., to be defined, [ἡαἰδὼς] ὁρίζεται φόβος τις ἀδοξίας Arist. EN 1128b11 ; οἷς αἱ φιλίαι ὁρίζονται ib. 1166a2 ; τὸ ὁριζόμενον Id. Top. 141b24, al. intr., border upon, πλὴν ὅσον αὐτῆς πρὸς τὴν Ἀσίην οὐρίζει Hdt. 4.42. as Att. law-term, δισχιλίων ὡρισμένος τὴν οἰκίαν having the house marked with ὅροι (cf. ὅρος II) to secure a claim on it for 2 000 drachmas, D. 31.5 ; so χωρίον ὡρισμένον Poll. 9.9.
Liddell-Scott-Jones, Greek-English Lexicon (9th ed., 1940)

Pape

begrenzen, abgrenzen, durch Grenzen sondern ; Ἀσίην τῆς Λιβύης, Her. 2.16 ; ὡς ἡμᾶς πολὺ πέλαγος ὁρίζει τῆς Ὀδυσσέως νεώς, Soph. Phil. 632, Schol. διΐστησιν ; auch ἐπεί μ' ἀπὸ γᾶς ὥρισεν Ἰλιάδος, Eur. Hec. 941 ; pass., ὅροις ὑγροῖς ὡρισμένη, Ion 295 ; ἀπό τινος, Plat. Tim. 53a ; λίθον ὁρίζοντα φιλίαν τε καὶ ἔχθραν ἔνορκον παρὰ θεῶν, Legg. VIII.843a ; ὁρίζειν τὴν ἀρχήν, begrenzen, Xen. Cyr. 8.6.21 ; Τύρης ποταμὸς οὐρίζει τήν τε Σκυθικὴν καὶ τὴν Νευρίδα, d.i. er trennt, Her. 4.51, wie Xen. An. 4.3.1 ; – die Grenzen bestimmen, übh. bestimmen, πατρὸς γὰρ αἶσα τόνδε σοὐρίζει μόρον, Aesch. Ch. 914 ; πατρώῳ Διῒ βωμοὺς ὁρίζει, Soph. Trach. 751 ; οἱ τούσδ' ἐν ἀνθρώποισιν ὥρισαν νόμους, Ant. 448 ; εἰς τήνδε παῖδα ὥρισαν φόνου ψῆφον, Eur. Hec. 259, vgl. Ion 1222 ; ἥν περ ἡμῖν ὥρισεν σωτηρίαν, I.T. 979 ; ὃν χρόνον ὁ νόμος ὥρισεν, Plat. Legg. IX.864e ; ὡρικέναι θάνατον ζημίαν, den Tod als Strafe festgesetzt haben, Dem. 26.23 ; pass., τὰ παρ' ἀνθρώποις ὡρισμένα δίκαια, Pol. 2.8.12, öfter ; ἐγὼ γὰρ αὐτὸ μὲν οἶδα καὶ ὁρίζω τὸ συμβεβηκὸς ἡλίκον ἐστίν, Plut. consol. ad ux. 1.
Med. sich die Grenzen bestimmen, und sich das Umgrenzte zueignen, ὁρίζομαι δὲ τήνδε Περραίβων χθόνα, Aesch. Suppl. 253, das Land der Perrhäber liegt in meinen Grenzen ; für sich bestimmen, festsetzen, μῆχαρ, 389 ; ἔνθ' ὁρίζεται βωμούς, Soph. Tr. 236, wie das act.; ἱερὸν ὡρίσαντ' ἔχειν, Eur. I.T. 969 ; στήλας ὁρισάμενοι, Xen. An. 7.5.13, Säulen sich als Grenzen bestimmen ; εἰπέ, τίνα ὅρον ὁρίζει, welche Grenze setzest du fest ? Plat. Gorg. 470b ; ἡδονῇ καὶ ἀγαθῷ ὁριζόμενος τὸ καλόν, 475a, u. so öfter, die Grenzen eines Begriffes bestimmen, ihn definieren, βούλει οὖν ὁρισώμεθα ὁποῖα ταῦτ' ἔστιν ; Phaed. 104c ; mit folgdm accus. c. inf., εἴ τις ὁριεῖται δόξαν εἶναι ψευδῆ τὸ ἑτεροδοξεῖν, Theaet. 190d ; vgl. Aesch. 1.137 ; οἱ πλεῖστοι ὁρίζονται τοὺς εὐεργέτας αὐτῶν ἄνδρας ἀγαθοὺς εἶναι, Xen. Hell. 7.3.12, sie bestimmen sie als, erklären sie für gute Männer ; νόμῳ ὁρίζομαι τὸ δίκαιον, Lys. 2.19 ; ὁρίζονται τὰς ἀρετὰς ἀπαθείας τινὰς καὶ ἠρεμίας, Arist. eth. 2.3, öfter ; – δισχιλίαν ὡρισμένος τὴν οἰκίαν, Dem. 31.5, bezieht sich auf die an verschuldete Häuser mit Angabe der Schuldforderung gehefteten ὅροι, Tafeln, wie Poll. 9.9 ὡρισμένον χωρίον τὸ ὑπόχρεων erklärt.
Pape, Griechisch-deutsches Handwörterbuch (3. Aufl., 1914)

TBESG

ὁρίζω
(< ὅρος, a boundary), [in LXX for אָסַר, גְּבוּל, etc. ;]
__1. to separate, mark off by boundaries (so Num.34:6, Jhn.13:27).
__2. to determine, appoint, designate: of time, with accusative, Act.17:26, Heb.4:7; with accusative of person(s), Act.17:31; with inf., Act.11:29; pass., Luk.22:22, Act.2:23 10:42, Rom.1:4 (cf. ὀφ-, ἀπο- δι-, τρο-ορίζω),†
(AS)
Translators Brief lexicon of Extended Strongs for Greek based on Abbot-Smith, A Manual Greek Lexicon of the New Testament (1922) (=AS), with corrections and adapted by Tyndale Scholars
memory