GRC

ἔρρω

download
JSON

Bailly

'(seul. prés., fut. ἐρρήσω, ao. ἤρρησα) :
      1 aller lentement, particul. aller péniblement, en parl. de la marche d’Hèphæstos, IL. 18, 421 ; errer tristement, OD. 4, 367 ; HH. Merc. 259 ;
      2 p. ext. aller sous de mauvais auspices, aller à sa perte, IL. 8, 239 ; 9, 364, etc. ; ESCHL. Eum. 884 ; particul. à l’impér., à l’opt. et au fut. comme formule d’imprécation : ἔρρε, IL. 8, 164 ; 22, 498 ; 24, 239 ; SOPH. Ph. 72 ; THCR. Idyl. 20, 2 ; ἔρρ' ἐς κόρακας, AR. Pl. 604, va-t’en aux corbeaux ; ἐρρέτω, ARCHIL. (PLUT. M. 239 b) ; SOPH. Ph. 1200, qu’il périsse ! ἔρρετε, IL. 24, 239 ; A.RH. 3, 562, puissiez-vous périr ! ἔρροις, EUR. Alc. 734 ; ANTH. 5, 3, puisses-tu périr ! οὐκ ἐς κόρακας ἐρρήσετε ; AR. Lys. 1240 ; Pax 500, n’irez-vous pas aux corbeaux ? ;
      3 p. suite, tomber en ruines, déchoir, périr, en parl. de pers. Βακτρίων δ' ἔρρει πανώλης δῆμος, ESCHL. Pers. 732, le peuple des Bactriens s’en est allé entièrement détruit ; au prés. dans le sens d’un pf. SOPH. O.R. 560 ; en parl. de choses : ἔρρει τὰ ἐμὰ πράγματα, XÉN. Conv. 1, 15, mes affaires vont mal, c’en est fait de moi, je suis perdu ; cf. SOPH. O.R. 910.

Étym. R. indo-europ. *uert-ie/o-, tourner.

'
Bailly 2020 Hugo Chávez Gérard Gréco, André Charbonnet, Mark De Wilde, Bernard Maréchal & contributeurs / Licence Creative Commons Attribution - Pas d'Utilisation Commerciale - Pas de Modification — « CC BY-NC-ND 4.0 »

LSJ

Aeol. for ἔρω, EM 90.12.
Liddell-Scott-Jones, Greek-English Lexicon (9th ed., 1940)

LSJ

Locr. Ϝέρρω (v. infr.), fut. ἐρρήσω h.Merc. 259, Ar. (v. infr.); aor.1 ἤρρησα Id. Ra. 1192 ; pf. ἤρρηκα (εἰσ-) Id. Th. 1075:
go slowly ; ἔρρων limping, of Hephaestus, Il. 18.421 ; ἥ μ’ οἴῳ ἔρροντι συνήντετο met me wandering alone, Od. 4.367.
go or come to one΄s own harm, ἐνθάδε ἔρρων Il. 8.239, 9.364 ; ὑπὸ γαίῃ ἐρρήσεις h.Merc. l.c. ; ἄτιμος ἔρρειν A. Eu. 884 ; ὡς Πόλυβον ἤρρησεν he went with a murrain to Polybus, Ar. Ra. 1192, cf. Lys. 336 (lyr.). mostly in imper., ἔρρε away ! begone ! Il. 8.164, Thgn. 601 ; ἔρρ’ οὕτως Il. 22.498 ; pl., ἔρρετε 24.239, A.R. 3.562 ; 3 sg., ἐρρέτω away with him, let him go to ruin, Il. 20.349, Od. 5.139 ; ἀσπὶς ἐκείνη ἐρρέτω Archil. 6.4 ; in a legal formula, αὐτὸς μὲν Ϝερρέτω Berl.Sitzb. 1927.8 (Locr., v BC), cf. Schwyzer 415 (Elis, v BC); Ϝάρρην ib. 409; ἐρρέτω Ἴλιον perish Troy ! S. Ph. 1200 (anap.) ; with a Prep., ἔρρ’ ἐκ νήσου θᾶσσον Od. 10.72 ; ἔρρ’ ἀπ’ ἐμεῖο Theoc. 20.2 ; ἔρρ’ ἐκ προσώπου Herod. 8.59 ; in Att. strengthd., ἔρρ’ ἐς κόρακας go hang! Ar. Pl. 604 (anap.), Pherecr. 70.5, etc. ; ἐς κόρακας ἔρρειν φασὶν ἐκ τῆς Ἀττικῆς Alex. 94.5 ; ἔρρε εἰς ὄλεθρόν τε καὶ Ἄβυδον Lys. Fr. 5a ; opt. ἔρροις AP 5.2 (Antip. Thess.); part., ἔρρων νυν αὐτὸς χἡξυνοικήσασά σοι… γηράσκετ’ E. Alc. 734 ; fut., οὐκ ἐρρήσετε ; οὐκ ἐς κόρακας ἐρρήσετε ; Ar. Lys. 1240, Pax 500 ; εἰ μὴ ΄ρρήσεθ’ Id. V. 1329 (lyr.). of persons and things, to be clean gone, perish, disappear, ἔρρων ἐκ ναός A. Pers. 964 (lyr.); ἔρρει πανώλης ib. 732 (troch.); ἄφαντος ἔρρει S. OT 560, cf. Pl. Lg. 677c; ἔρρει ταῦτα ἐκ τῆς αὑτῶν χώρας Id. Phlb. 24d ; ἔρρειν ἐκ τῆς τοῦ εἶναι ἕδρας Plot. 3.7.4 ; ἔρρει τὰ κᾶλα the ships are lost, Hippocr. ap. X. HG 1.1.23 (prob.) ; ἔρρει πᾶσ’ Ἀφροδίτα A. Ag. 419 (lyr.) ; ἔρρει τὰ θεῖα the honour due to the gods is gone, S. OT 910 (lyr.) ; ἔρρει δέμας φλογιστόν Id. El. 57 ; ἔρρεις μάτην E. Hel. 1220 ; θανόντας ἔρρειν Id. Supp. 1113 ; ἐξ οἵων καλῶν ἔρρεις from what fortunes hast thou fallen, Id. IT 379 ; ἔρρει τὰ ἐμὰ πράγματα X. Smp. 1.15, cf. Cyr. 6.1.3.
Liddell-Scott-Jones, Greek-English Lexicon (9th ed., 1940)

Pape

wohl ursprünglich mit Digamma Ϝέρρω, s. Ahrens Dial. Dor. p. 46 Curtius Grundz. d. Griech. Etymol. 2. Aufl. S. 490 ; Il. 8.239 ἐνθάδε ἔρρων ; fut. ἐρρήσω, aor. ἤρρησα;
langsam, mühselig einhergehen, wie der hinkende Hephästus, Il. 18.421, Scholl. Aristonic. ὅτι ἔρρων οὐ ψιλῶς πορευόμενος, ἀλλὰ διὰ τὴν χωλότητα ἐπαχθῶς βαδίζων ; von dem traurig, ratlos umhergehenden Menelaus Od. 4.367, Scholl. μετὰ λύπης μόνῳ πορευομένῳ, φθειρομένῳ, καὶ μετὰ φθορᾶς βαδίζοντι ; vgl. H.h. Merc. 259. – Daher : zu seinem Unglück, unglücklicher Weise wohin gehen, kommen, in Etwas geraten, Il. 9.364 ἐνθάδε ἔρρων, Scholl. Aristonic. ἐνθάδε μετὰ φθορᾶς παραγενόμενος ; Il. 8.239 ἐνθάδε ἔρρων, Scholl. Aristonic. ἡ διπλῆ, ὅτι τὸ ἔρρων οὐκ ἔστι ψιλῶς παραγινόμενος, ἀλλὰ μετὰ φθορᾶς· δυσαρεστεῖ γὰρ τῇ παρουσίᾳ, vgl. Lehrs Aristarch. ed. 2 p. 102. Besonders = zu seinem Verderben fortgehen, weggehen, u. geradezu untergehen, ἄτιμος ἔρρειν τοῦδ' ἀπόξενος πέδου Aesch. Eum. 844 ; Βακτρίων δ' ἔρρει πανώλης δῆμος, mit perf. Bdtg, das ganze Volk ist dahin, Pers. 718, 925 ; übertr., ὀμμάτων δ' ἐν ἀχηνίαις ἔρρει πᾶσ' Ἀφροδίτη Ag. 419 ; ἄφαντος ἔρρει θανασίμῳ χειρώματι, er ging unter, Soph. O.R. 560, wie O.C. 1775 τῷ κατὰ γῆς ὃς νέον ἔρρει, vom Sterben ; τἀκείνου δέ σοι σωτήρι' ἔρρει, die Hoffnung auf Rettung ist verloren, El. 913 ; ἔρρει τὰ θεῖα, es geht unter, wird nicht mehr geachtet, O.R. 910 ; ὦ τλῆμον, εἰ τέθνηκας, ἐξ οἵων καλῶν ἔρρεις καὶ πατρὸς ζηλωμάτων Eur. I.T. 739 ; ὦ Πρίαμε καὶ γῆ Τρῳάς, ὡς ἔρρεις μάτην Hel. 1220 ; ὡς Πόλυβον ἤρρησεν Ar. Ran. 1192, zum Polybus geriet er hin. vgl. Lys. 336 ; in Prosa, αὐτὰ ἔρρει ταῦτα ἐκ τῆς αὐτῶν χώρας Plat. Phil. 24d ; πάντα ἔρρειν ταῦτα ἐν τῷ τότε χρόνῳ Legg. III.677c ; ἕπεὶ γὰρ ὁ γέλως ἐκ τῶν ἀνθρώπων ἀπόλωλεν, ἔρρει τὰ ἐμὰ πράγματα, ist's aus mit mir, Xen. Symp. 1.15, vgl. Cyr. 6.1.3 ; ἔρρει τὰ καλά, das Glück ist hin, Hell. 1.1.23 ; Sp., wie Plut. von Ciceros Gedichten τὴν ποιητικὴν αὐτοῦ ἀκλεῆ καὶ ἄτιμον ἔρρειν συμβέβηκεν, ist untergegangen, Cic. 2. – Häufig im imperat. u. opt. als Ausdruck der Verachtung u. des Unwillens, Il. 22.498 ἔρρ' οὕτως, packe dich, mache, daß du wegkommst ; 8.164 ἔρρε, κακὴ γλήνη, geh' zum Teufel, geh' zum Henker ; 24.239 ἔρρετε, λωβητῆρες ἐλεγχέες ; Od. 10.72 ἔρρ' ἐκ νήσου θᾶσσον, ἐλέγχιστε ζωόντων, vs. 75 ἔρρ', ἐπεὶ ἀθανάτοισιν ἀπεχθόμενος τόδ' ἱκάνεις, Scholl. μετὰ φθορᾶς ἀναχώρει, Eust. p. 1647.62 τὸ δὲ ἔρρε, καίριον ὄν, δὶς ἐλέχθη κατὰ θυμικὴν διάθεσιν. ἑρμηνεύουσι δὲ αὐτὸ οἱ Ἀριστάρχιοι μετὰ φθορᾶς ἄπιθι ; – ἀσπὶς ἐκείνη ἐρρέτω Archil. frg. 51 ; ἐρρέτω Ἴλιον Soph. Phil. 1185 ; σὺ δ' ἔρρ' ἀπόπτυστος O.C. 1385 ; ἔρροι δ' ἂν αἰδώς El. 241 ; verstärkt ἔρρ' ἐς κόρακας θᾶττον ἀφ' ἡμῶν Ar. Plut. 604 ; οὐκ ἐρρήσετε, οὐκ ἐς κόρακας ἐρρήσετε, werdet ihr euch nicht gleich zum Henker scheren, Lys. 1240, Pax 500 ; vgl. Vesp. 1329 ; folgende Dichter, ἔρροις Antip.Thess. 5 (V.3); Ap.Rh. 3.936 ; ἔρρ' ἀπ' ἐμεῖο Theocr. 20.2 ; selten in späterer Prosa.
Pape, Griechisch-deutsches Handwörterbuch (3. Aufl., 1914)
memory