LSJ
mingle, ἄκρατον πρὸς τὸ κώνειον Plu. 2.61b; metaph, τῇ σαρκὶ τὴν ψυχὴν ὁ θεὸς οἷον ἅλας ἐνέμιξεν Porph. Abst. 3.20; ἐ. ἑαυτόν, ἑαυτούς τινι, meddle with…, Plu. 2.805e, Just. Nov. 124.4; εἴς τινα ib. 117.15.1; — more freq. in Pass., to be mixed or mingled in, ἐν δὲ γαίᾳ ζόα… μέμεικται A. Th. 937, cf. Plu. Per. 4 (dub.); μικροῦ ἐμμειγνυμένον Arist. GC 315b13, cf. Mete. 357a16. of persons, encounter, ἔν τ’ Ὠκεανοῦ πελάγεσσι μίγεν πόντῳ τ’ ἐρυυρῷ Λαμνιᾶν τ’ ἔθνει γυναικῶν Pi. P. 4.251. intr. in Act., ἔνθ’ οἶμαι Θησέα καὶ τὰς… ἀδελφὰς… τάχ’ ἐμμείξειν (sc. ἀλλήλοις) S. OC 1057 (lyr.).
Liddell-Scott-Jones, Greek-English Lexicon (9th ed., 1940)